Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

Az Atya õt is meg akarja nyerni

Atyja azért kimenve, kérlelte õt: fiam, te mindenkor velem vagy és mindenem a tied.
(Luk 15, 28. 31)

Mennyi gonoszság tört elõ az idõsebb fiúból pillanatokon belül! Megsérti atyját, amidõn igazságtalansággal vádolja és megvetõleg nyilatkozik testvérérõl. Az utóbbit még csak nevén sem nevezi. „Ez a te fiad" - mondja megvetõleg és hidegen. Valóban, külsõleg kegyesek lehetünk, és a szívünk mégis távol, nagyon távol van Istentõl. Ez az Istentõl való eltávolodottság a tékozló fiú esetében napvilágra jött, de a nagyobbik fiúnál rejtve maradt. Az, aki nagyon meg van elégedve önmagával és cselekedeteivel, az semmit sem tud a meg nem érdemelt kegyelemrõl. Mivel az Írás azt mondja: „Mindnyájan elhajlottak, együttesen haszontalanokká lettek, nincs aki jót cselekedjék, nincs egyetlenegy sem" - ezért még a kegyes és külsõleg feddhetetlen embereknek is meg kell térniök. Persze a megtérés éppen nekik sokkal nehezebb, mint a tékozló fiaknak, hiszen ez nem emeli tekintélyüket a világ elõtt. Belsõ, szívbeli megfordulás ez, melyet a távol állók sokszor észre sem vesznek, de a közel levõk, különösen a családtagok elõtt nem marad elrejtve. Megérzik a változást; aki elõzõleg könyörtelenül ragaszkodott saját igazához, most irgalmas szívû.

A kegyelem csodája az, amikor valaki szabadulást talál a bûn mélységeibõl. De nem kisebb csoda az sem, amikor a külsõleg kegyes és makulátlan ember keménységét meglágyítja vagy összetöri az isteni kegyelem. Isten az önigazultakat is szívére akarja vonni. „Fiam!" - mondja szeretetteljesen a felindult és megkeseredett embernek. Azt is biztosítja szeretetérõl, aki abból kizárta magát; szeretetlenségét nem kárhoztatva, hanem szelíden és rábeszélõleg tárja elé. Milyen nagy az Úr jósága! Oly nagy, hogy a szeretetlen emberi szív alig foghatja fel. Már a tékozló fiú iránt is túláradó és megindító volt az atyai szeretet, de még sokkal inkább az a nagyobbik fiú felé. A fiatalabb szeretetre vágyva és megtörten jött vissza. Odasimult az atyához és hálás volt minden szeretõ pillantásért. A nagyobbik fiú eltaszította magától az atya szeretetét, amikor az befelé hívogatta a házba. Szavaiból gyûlölet áradt és szörnyû dacosság. És mégsem engedte õt az atya továbbmenni, hanem teljes szelídséggel igyekezett õt tévedésérõl meggyõzni. Ilyen az isteni szeretet. Meddig védekezel még ellene és nem engeded, hogy a te szívedet is rabul ejtse?

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Tel.: 06-1-311-5860 / Fax.: 06-1-275-0197
E-mail: rendeles@evangeliumikiado.hu