MAGDOLNA KÖNNYEI

Muraközy Gyula

Halovány arcán könnyek árja
Patakzott bánatos szemébõl,
Amikor drága kenet ömlött
Alabástrom szelencébõl...
Amikor Jézus lábainál
Bûneit bánva haját tépte,
Akkor is könnyek között szállott
Nyugalom, s béke a lelkébe

Sziklasír elõtt, nagy-nagy csendben
Fénysávos hajnalhasadáskor
- Mellette finom aromákkal -
Könnye hull most is, mint a zápor...
Leroskad, mint a letört rózsa,
Õ most a sírnak néma õre,
Hullnak könnyei, mint a gyöngyszemek
A sötét, hideg sziklakõre.

Üres a sir... Óh, hol a Mester?
Vigasztalan, kietlen látvány...
De nemsokára ujjong a lelke
A földtámadott Krisztus láttán!
S aki bûneit elfedezte,
Aki szívének mélyét látja,
A szomorú, gyönge asszonynak
Kishitûségét megbocsátja...

Magdolna könnyei Jézus lábán
A bûnbánatnak bizonysága, -
Testvér, könnyek közt borulj oda
A golgotai keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál,
A szeretetnek drága éke, -
Testvér, sirass meg minden percet,
Amit a Jézus nélkül élsz le!

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 20 831 243