KÕBE VÉSVE

Bár elfújhatná a szél,
Mint ahogy elfújja az út porát.
Bár elmúlna, mint a tegnapi nap.
Bár lenne kicsit könnyebb vinni,
Ezt a jól megrakott, megrázott
Fájdalom-csomagot.

Mindez elmúlik, tudom.
Ráborul a kegyelem.
De nyoma kõbe vésõdik,
Emlékeztet, formál, kifarag, lefarag.
S ahogy lehullnak a darabkák,
Vele hull halálba újra és újra
Valami belõlem.