ISTEN TENYERÉN

Isten tenyerén vagyunk mind.
Ö szeret, indít,
vezet és tanít.
S mi is így nõttünk-nõvünk fel
Isten tenyerén.

Az Õ kezében lenni jó dolog.
Tõle tanulni mindent,
Rá nézni szüntelen
Vele járni-kelni,
s õróla énekelni,
ezt tettük együtt,
mint gyermekek.
És ezt tehetitek majd tovább
addig, míg elnyeritek a koronát.

Most továbbléptek.
Tán szomorú a szív.
Lehet, hogy hiányozni
fognak együttléteink.
Talán nehéznek
tûnik a 'tovább',
vagy túl magasnak
a hegycsúcs, ami odaát
vár titeket.
Lehet, hiányozni
fognak tanítóink,
a társak, az énekek,
a szombatiskola.
De Isten tenyerén vagytok.
És ezt ne feledjétek
el soha-soha.

Imádkozom és kérlek titeket:
Vele maradjatok.
Ott biztonságban lesz
az élet, a jövõ.
Ott nem kell félnetek
bármi is jõ,
ezért lépjetek bátran tovább.
Szíveiteket adjátok
újra Istennek át.
E búcsúzás legyen egy új jövõ,
mi most kezdõdik el,
és addig véget nem ér,
míg el nem jõ az,
ki tenyerén hordott szüntelen.

Ó, hozd el azt a napot
mielõbb, Istenem.