NEM AD ILYET SENKI MÁS

1. Mikor olyan összetört a szíved, Nem adod a nagymenõt a lázadót, Menekültél sokszor mégis így lett, Belül az a hang ma végre szól, Leporolod azt a régi könyvet, Belelapozol és újra szomjazol, Lepereg az arcodon a könnyed, Ki tud  befogadni ennyi jót? ref.: Nem ad ilyet senki más csak Jézus, neve beragyogja minden évszakod, Ugye milyen messze már a rég\' út? Utad olyan tiszta, mint a hó, Nem ad ilyet senki más csak Jézus, Mert ki az aki mindig lát és él, Ki az aki megbocsát mindenen túl, gyere csak és mond mi fáj, Ha tele van a nagy pohár, a szíved ahogy van csak tárd az Úr elé. 2. Hazugok a pillanatnyi vágyak, Mire oda érsz már látod délibáb, Nem igaz a csillogás a bánat, Darabokra hull a szép virág, Sohasem a láthatókra nézni, Ez az amit megtanulsz sok éven át, És ami a világot úgy emészti Te belül azt mégsem éled át!

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 24 567 581