SOKSZOR ELKÉPZELEM

Dévényi Erika

Sokszor elképzelem, hogy fogom valakinek e kezét
Hogy megmutassam félelmeinek legmélyebb rejtekét
Szorongva vezetem, a testem remeg, de nem mutatom
Hogy kettõnk közül bennem nagyobb az aggodalom

Összeszorított fogaim mögül erõs akarattal
Bátorító szavakat mondok teljes bizonysággal
Minden kimondott szavam kettõs jelentés
Az egyik felé szolgál, a másik magam felé

Tûröm kezének erõs szorítását, nem érdekel
A test fájdalma a lélekével most nem érhet fel
Sõt szinte akarom, hogy szorítsa még
Hiszen hogy hagyom, az nekem is menedék

Sziklafal leszek, ha menekülni készül Õ
Pedig ha tehetném, én lennék az elsõ
Csak azt kérem, eresszen gyökeret a lábam
S magam mellett tudjam tartani a társam

Együtt élnénk át ott, remegõ testtel
Hogy megtudunk állni erõs hitünkkel
Könnyeinket nyelve imádkoznánk
Építve Szabadítónkkal a védõbástyánk

Végül még mindig sírva, de örömkönnyekkel
Erõs bástyánkat cipelve biztos kezekkel
Eljönnénk onnan, mint a két legboldogabb ember
Kik ezt most már bármikor megtesszük még egyszer

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 17 616 526