CSATÁBÓL JÖTTEM...

CSATÁBÓL JÖTTEM…



Gyötrõ harcaimból érkeztem meg Hozzád,

füstölgõ romokon ülve várok.

A zaj elcsitul, fellélegzem,

tudtam, hogy egyszer hazatalálok.



Amíg sötét fergeteg tombolt felettem,

szorongtam, és arcomra kiült a bánat.

Pusztulás és halál tarolt mellettem,

és a gonosz gúnyosan koholt vádat.



Próbák nyomtak, miértek fájtak,

kétségek kínozva megtaláltak.

Falhoz szegezõ kérdések miatt,

megoldatlan problémák alatt

hallgatagon állok.

De egyedül Benned bízva,

arcod nézve, nyomodban járva

megoldást találok.



Gondok súlyától görnyedõ vállam

jelenlétedben megkönnyebbül,

amikor terhem átveszed,

és örömmel, szabadon,

õszinte egyszerûséggel

lehetek Atyám, gyermeked!



2010. június 18. Guti Tünde