A SZABADULÁS (RÉSZLET "AZ IGAZGYÖNGY" CÍMÛ REGÉNYBÕL)

Szerzõ: Kispál Csilla

Kora reggel dörömbölésre és kiabálásra ébredt. A rendõrség volt az. Artikulátlanul, minõsíthetetlen hangnemben követelték, hogy engedje be õket a lakásba. Végül nem várták meg, míg magára vett egy köntöst. Betörték az ajtót. Egy kommandós figura rávetette magát és a földre teperte. Ordibálva követelték rajta a leveleit, iszlámista röplapokat és vallási kiadványokat kerestek nála. A fundamentalistákkal való állítólagos kapcsolatait firtatták rajta. Mivel nem válaszolt elég gyorsan, fogvatartója erõsen hátracsavarta a kezeit. A többiek rugdosással, ütleggel, hajtépéssel próbálták beszédre bírni. Tagadta, hogy bármi köze lenne a vallási fanatikusokhoz. Korábban egy ilyen helyzetben biztosan ügyvédet követelve szitkozódott volna. Akkor azonban csak tette, amit mondtak. A nagydarab kommandós végre leszállt róla. Így a rendõri parancsnak engedelmeskedve elment addig a dobozig, amiben a leveleit tartotta. Odahozta a rendõrök elé. Ekkor térdre esett és a könnyei eleredtek. A zsaruk azt hitték, megtört és megbilincselték. Pedig csak magában imádkozott. Kétségbeesésében az Úrhoz fordult igazságért. Úgy, ahogy volt, bermudában, pólóban bevitték a rendõrõrsre. Ott belökték egy teljesen sötét, ablaktalan helyiségbe és órákra magára hagyták. Amíg ébren bírta, végig szabadulásért imádkozott. Aztán simán elaludt. Arra ébredt, hogy fény vetõdött rá. Kinyitották az ajtót. Bejött egy õr és felrángatta a földrõl. A rendõri intézkedéstõl Jemitnek mindene fájt. Testét több helyen kék foltok, véraláfutások és zúzódások borították. Az õr bevezette a vallató szobába. A tisztek és a nyomozók felváltva faggatták. Hosszú ideig próbáltak kicsikarni belõle egy olyan vallomást, amiben elismeri, hogy kapcsolatban állt valamiféle fundamentalista csoporttal, aminek még a nevét sem tudta megjegyezni. Megkísérelték megtörni fenyegetéssel, megvesztegetéssel, ijesztgetéssel, blöfföléssel, ordibálással, ravaszkodással és szép szóval is. Végig állnia kellett. Bilincsben. Mivel azonban Jemitnek valóban nem volt mondanivalója, így nem mentek vele semmire. Azután az õr visszavezette a sötét helyiségbe. Jemit ekkor már nagyon éhes volt. Ráadásnak a fájdalmas sérülésektõl belázasodott. Ismét órákra elaludt vagy elájult. Másodszor is felébredt. Megint nyílt az ajtó. Az õr kivezette. Ezúttal a vallató szobában ülõ tiszt lecsatoltatta Jemitrõl a bilincset. Hellyel kínálta.
- Mindenekelõtt elnézést kérek a kollégáim eljárása és stílusa miatt. A múlt havi calhi öngyilkos merénylet miatt nemzetközi nyomozás indult és az egyik szál önhöz vezetett. - mondta.
- Elég nagy baj az, hogy az unokaöcsém élete ilyen értelmetlen véget ért… nem is szólva a huszonhárom ártatlan áldozatról. - nézett rá komolyan Jemit.
- Nos, szélsõséges vallási irodalmat kerestünk önnél. Az egész lakást átkutattuk és csak ezt találtuk. - mondta a tiszt és eléje rakta a nagy, fekete Bibliát. - Ön szabad.
Jemit magához ölelte a Szentírást és köszönetet mondott az Úrnak.

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 17 620 478