A GYÖNGYSOR

Szerzõ: Guti Tünde

A GYÖNGYSOR

Lelkemben láttam egy megrázó képet. Elöntött a szánalom és az együttérzés, amikor átéreztem, hogy mai generációk haláltusája tárult elém különös módon. Az Úr csodája, ha néhány másodpercben megérthetünk és átvehetünk egy ránk bízott üzenetet.
Minden összedõl egyszer, ami nem Krisztusra épült. Egyetlen út van, ami az életre visz, ez JÉZUS!
* * *
Egy ember kapaszkodott a magasban egy ide-oda himbálódzó kötélen. Sápadt arcára kiült a félelem, ahogy kétségbeesetten markolta azt a vékony szálat, amitõl utolsó esélyként megmenekülést várt.
Ekkor ismertem fel, hogy egy óriási gyöngysor végén függ az életéért küzdve, mert elszakadt a fonal.
Sorban potyogtak le a gyöngyszemek, s õ rémülten fogódzkodott mindig a következõbe, hogy le ne zuhanjon. Egyre csak fogytak a szebbnél szebb gömbök lehullva a mélybe hangos csörrenéssel, összetörve a sötét szakadékban, s halálra dermedten nézte a pusztulást.
SEMMIVÉ VÁLT A VALÓSNAK HITT ÁBRÁND…
A végveszélybe került ember homlokán verejtékcseppek jelentek meg, agya lázasan dolgozta fel az ijesztõ tényeket. Mindaz, amit évek nehéz munkájával összegyûjtött, mindaz, amit jónak és szépnek hitt, mindaz, amiben gyönyörködött és megelégedettséggel töltötte el, kárba veszett.
Már utánuk sem mert nézni, csak az életét mentette újabb kapaszkodókat keresve, amit el is ért, de néhány másodperc után az is leszakadt, és folytatódott a hajsza tovább.
A hosszú gyöngysor dísze rohamosan fogyatkozott… Halálra váltan tudatosult a küzdelemben, hogy még néhány gyöngyszem, és ennyi volt… Nincs semmi, ami megtartaná, amiben bízhatna vagy biztonságot jelentene. Nincs semmije.
Már az utolsót is elvesztette a füzér szemeibõl, mind lezuhant, összetört. Kimerült izmai összerándultak, felkészült, hogy itt a vég… S ekkor a zsinór végén meglátott egy keresztet.
Maradék erejével, eltorzult arccal görcsösen megragadta, és abban a pillanatban megmenekült. Valami köszönöm félét rebegett remegõ ajka, inkább csak a lelkét öntötték el a hálaérzet lágy hullámai.

Egyszeriben minden olyan békés lett. Egy láthatatlan erõ gyengéden felemelte. Szeretetteljes hömpölygés járta át, mélységes nyugalom az Atya nyakában, Jézusba kapaszkodva és a Szent Szellem áramlásában elmerülve.
Új élet kezdõdött! Minden engedelmessége, irgalmas cselekedete, önmaga és a világ feletti gyõzelme, igazságban járása igazgyöngyöket fûzött élete fonalára.
Mostantól Isten szüntelen hordozza, gyönyörködik benne, õrzõ szemei rajta vannak.

A kapaszkodó ember én is lehetek, sõt bármelyikünk. Nem építhetünk hamis ábrándokra! A valóság Krisztus! Ne cseréljük igazgyöngyeinket hamisakra!
A Sátán a világosság angyalaként akarja megtéveszteni a választottakat! VIGYÁZZATOK!

2010. ápr.16. Guti Tünde

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 17 616 474