ÛZÖTT VAD ÍGY - ÍGY ÉLTEM E FÖLDÖN

Ûzött vad így – így éltem e földön,
Békjóba zártan, bûneim között.
Ûzött ember kit hajt a lázadás,
Kinek szívét rabolja a magány.
 
Szabadságot hirdettem,
de nem találtam,
Az igazságot nevettem
és kigúnyoltam.
Bûneimet szerettem és kívántam,
Hogy elpusztítsák az életem.
 
Hajszoltam örömöt,
kergettem vágyakat.
Boldogságot kívántam,
Hogy értelmét megtaláljam,
Életem futó perceinek.
 
De sehol nem találtam,
Mi betölthetné a szívemet.
Ó Istenem, ha vagy
szólj most hozzám,
Adj nekem új életet.
 
Jézus, ha Te vagy az élet,
Költözz be szívembe.
Vedd el tõlem minden bûnömet.
Óóó…
 
Néz föl ember és lásd meg a fényt,
Mit az Úr áraszt feléd,
nézd szûnik a sötétség!
Jézus keresztjén még ott a szenvedés,
De Õ feltámadt érted,
hogy légy az Övé arra kér.
 
Az Úr elvette minden bûnömet,
Megszabadította a lelkemet.
Tiszta szívet teremtett bennem,
Hogy azzal Õt dicsérjem,
Szent nevét, mindörökké.
 
/ És árad a kegyelem felém,
  Te eljöttél hozzám
  És megszabadítottál, Uram!
  Szívem csak Terád vár! /4x