TOVÁBB IMÁDKOZUNK

Szerzõ: Túrmezei Erzsébet

Távol gyülekezet imádkozik.
Csillagos afrikai égbolt
borul egyszerü templomukra.
Énekük, imádságuk áthatol
a sötétségen, az éjszaka csendjén.
Át pásztoruk kis hajlékáig,
ahol a halállal vívódik
órák óta a drága segítõtárs,
a kedves feleség.

Messze a kórház és messze az orvos.
De a gyülekezet imádkozik.
- Milyen erõ a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy fehérhajú, tisztes
presbiter a betegszobába.
Látja, hogy a válság egyre tart,
és csak annyit mond csendesen:
'Akkor - tovább imádkozunk!'

Ez ismétlõdik óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az elsõ hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a gyõzelem.

Ilyen erõ a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
'Akkor - tovább imádkozunk!'