GOLGOTA

Szerzõ: Túrmezei Erzsébet

Roskadozva, révülten kíséri.
Arca egyre halványabbra válik.
A Golgotát akarja elérni.
Vele lenni ... végig ... mindhalálig!

Gyökeret ver keresztfája alatt.
Nincs erõ, mely elszakítsa onnan.
Jaj, a könnye régesrég elapadt.
Nézi néma, fagyott fájdalomban.

Míg a kereszt irgalmas Királya
letekint az elalélt virágra.
Minden szaván piros pecsét a vére:
?Ímhol fiad!? Mintha búcsút venne!
Édes fiát veszítse el benne,
s találjon rá Megváltó Istenére!