MEGVÁLTOTTALAK

Hívatlan jöttél,
rejtett csapásokon,
ahol még a szellõ is
csak lágyan oson.

Jöttél, amikor már
nem volt remény,
és éltem az életem kuszán
és egyre kuszábban.
(Ma már itt vagy
életem fókuszában.)

Jöttél hívatlan,
s én elõször csak
álltam riadtan,
aztán megértettem,
hogy értem haltál
kínhalált a kereszten.

Hívatlan jöttél,
amikor a sóhajok
dübörgéssé
váltak bennem,
és számig ért a salak.
És szóltál:
ne félj, mert
megváltottalak!