(Mindazoknak ajánlva, akiknek az énekhangja megérintett)

A hang, amely szél szárnyán hozzád szalad
Megtalál téged a hajadba kap
Megérinti lényed, a szívedhez szól
Nagy szeretetével hozzád hajol

A hang, amely melegít, akár a nap
Sugaraival gyengéden simogat
Fényével átjárja a sötétséget
Reménnyel tölti meg szomorú lelkedet

A hang, amely patakok vizében ered
Hűsítő habja a lábaidhoz evez
Minden bűnödtől tisztára mos
Ha iszol belőle szomjat is olt