(Jóföldi Szabolcs gondolata nyomán)


A bűn hálót vet ránk, súlyosat, erőset
S mi tudjuk, így tovább élnünk nem lehet
A sötét teher alatt elgondolkozunk
Honnan kaphattuk nyomorúságunk

Ha végignézzük életünk sorát
Láthatjuk akkor bűneink lajstromát
Rájövünk akkor, hogy az ördög műve sorsunk
Bűneinktől meg kell szabadulnunk

Letesszük hát azokat az Úr lábaihoz
S Ő szeretetével feloldozást hoz
Felemeli rólunk nehéz leplünket
S másik hálót dob, hogy megmentsen minket

Ez a háló ritka, de erős kéz munkája
Kapaszkodó kezeinket könnyedén megtartja
Ekkor az Úr felemel minden tiszta lelket
S maga mellé ülteti a megmentett népet