Heródes a kárhozatban hiába hunyja le szemét,
behunyt szemmel is látja ő, gyermekvérrel hintett kezét!

Betlehemi gyermekeknek drága vére folyik kezén,
pillanatig sem könnyíthet kínzó lelkiismeretén.

Az ő szívéből indult ki, az a sátáni gondolat,
megölni az Isten Fiát, az éjszaka leple alatt!

Parancsára: katonái, Betlehemre rárontottak,
s kicsiny fiúgyermek után, minden otthont átkutattak.

Anyák: sírva könyörögtek, ne bántsátok! Inkább engem,
de a barbár katonák közt, szánószívű nem volt egy sem.

Még Betlehem környékén is minden kisfiúgyermeket,
születéstől kétévesig, megöltek a fegyveresek!

Betlehemben, ahol értünk Jézus Krisztus megszületett,  
barbár hordák éles tőre, járt át sok kis fiúszívet!

Az irigy Heródes miatt, mártírhalált halt sok gyermek,
gyász volt egész Betlehemben, s hullottak a fájó könnyek.

Ártatlanul haltak meg ők, így jutottak a mennybe föl, 
ahol mártírkoronájuk, már örök fényben tündököl!

Heródes meg kárhozatban egyre nézi véres kezét,
s látja azon – mindig frissen – a legnagyobb vádlót: a vért!

                                  Pecznyík Pál
                                  Celldömölk
                                  1987.