Fiában az Isten, 
a mennyből  földre jött,
mienkhez hasonló,
hústestbe öltözött.
Nevelőszülőknél
Názáretben lakott,
József műhelyében,
segédként dolgozott.
Kemény munka alól
nem vonta ki magát,
Názáret több háza,
viselte kéznyomát.
Nem követelt hintót,
hogy ne gyalog járjon,
egyszer sem alhatott,
selymes puha ágyon.
Hányszor bizonyított,
mégsem hittek neki,
ördöggel cimborál
Ő, a názáreti.
Ezt úton, útfélen,
szemére vetették,
idő előtt: többször,
halálra keresték!
Sírjából kihívta
negyedik nap Lázárt,
mosta tanítványok
izzadt, poros lábát.
Ámulj embervilág,
dicsérd Őt, imában,
Isten szolgált téged,
emberi formában!
De Ő, nem csak szolgált,
kereszten halt éreted,
hogy szentek honába,
vihessen majd téged!

Megváltónk szolga volt,
de egykor Bíró lesz!
Hogyan sáfárkodtunk
mindenkit megkérdez.
Ítélőszékénél,
mindenki meg jelen,
Előle: föld alá,
nem bújhat senki sem!
Ítéletre kerül 
a jó, a gonosz tett,
ki hogyan viselte,
az élet-keresztet-.
A nagy Bíró előtt,
részrehajlás nem lesz,
ott már bűnbánónak,
Bíró nem kegyelmez.
Minden ember kapott
kegyelmi éveket,
hogy megválaszthassa,
az örök lakhelyet.
Hallhatatlan lelkét,
két örök hon várja,
dönthet: kettő közül,
melyik lesz hazája.
Jaj annak, ki rosszul
döntött életében,
üdvösség honába,
nem jut semmiképpen!
Míg élünk: boruljunk
hű Megváltónk elé,
kérjük: Ő vezessen,
dicső Atyánk elé!
Ítélet napjától,
akkor nem kell félnünk,
Jézus nem bíránk lesz, 
hanem hű testvérünk!

             Pecznyík Pál         
             Celldömölk
             2008. XII. 26.