Már harmadik évezredben
forog, óra mutatója,  
jelzi, hogy az örök ember,
bolygónk átmenő lakója.
Csupán néhány évtized az, 
amit Isten adott neki,
hogy azt, hasznos jó munkával,
Urának tetszőn töltse ki.
De az ember? Már Édenben,
Istennek hátat mutatott,
szóba állt a kísértővel,
s hazug szavára hallgatott.
Jobbra kellett volna menni, 
ő azért is, csak ballra ment,
egyre csak a bűnt halmozta,
s megvetette azt, ami szent.
Azóta is folytatódik,
ez a szomorú állapot,
erkölcstelen életvitel,
bűnre csábít kicsit, nagyot.
De Sátán rabszolgájaként, 
szegény ember, mit is tehet?
Ha egy társa veszélybe jut,
nem nyújt neki, mentő kezet.
Sátán minden követője,
mint ő, dicsőségre törtet,
nem gondolja: hova kerül,
ha majd, elhagyja a földet!

Ember figyelj! Még nem késő.
Fordulj vissza, Isten felé!
Ha megbánod bűneidet,
mint gyermeke, léphetsz Elé!
Jöjj hát hozzá, úgy amint vagy,
új életet ad Ő neked,
élet mennyei könyvéből, 
nem törli ki soha, neved!

                        Pecznyík Pál
                        Celldömölk
                        2008. XII. 16.