Egy alföldi kicsi házban,
késő őszi hervadásban,
láthattam meg a napot.
Szolgálhassam magyar népem,
a kegyelmes Isten nékem
ehhez, mindent megadott.

Gyermek voltam, felnőtt lettem,
évek zúgtak át felettem,
késő őszben járok én.
Ismertem a szegénységet,
hullattam sok verejtéket,
az élet nagy harcterén.

Mindennap és minden óra,
Atyám Nálad, fel van róva,
mit átéltem itt alant.
Engemet is vársz a mennybe,
földi zajból, égi csendbe,
miként minden hontalant.

Arra vágyom, hogy e tájon,
honnan mennybe szállt a párom,
lehunyhassam két szemem.
S fent az örök égi honban,
dicsőséges hajlékodban,
imádhassunk Istenem.

                       Pecznyík Pál 
                       Celldömölk.
                       2003.