Gyönyörű az erdő,
őszi napsütésben, 
ragyog a napsugár,
milljó falevélen.

Szemem mintha színes
gyémántokat látna,
van rózsaszín, piros,
smaragdzöld és sárga.

Festőművész képe,
árnyék, ahhoz képest,
művész nem alkothat
oly gyönyörűt, ékest.

Testvér, ha szemléled,
a szép őszi tájat,
szálljon fel szívedből,
Istenhez imádat.

Néked teremtette,
gyönyörködhess benne,
dicsérjed Szent Nevét,
a menny felé menve. 

Nála, még sokkal szebb
panoráma vár rád,
amely felülmúlja,
tested legszebb álmát.

Egykor az új földön,
majd ámulva látod,  
lelked új otthonát,
mint legszebb gyémántot.

                  Pecznyík Pál
                  Celldömölk
                  2008. X. 07.