Hálaadó imádságban,
Atyám előtt hódolok,
mivel versben: egyszerűen,
népem nyelvén szólhatok.
Nem használok idegen szót,
ki olvassa, megértse, 
bizonyságot tevő szavam,
senki félre ne értse.
Mert rohan az emberiség,
kárhozatos vég felé,
álljatok meg! Van–e, aki,
oda áll a nép elé?!
Minden ember kapkod, rohan,
saját dolgát végezi,
pedig így, a lélekmentés
drága ügyét, fékezi.
Ha van födél fejünk fölött,
táplálkozhat a testünk, 
úgy ne fussunk egyéb után,
kísértésbe ne essünk.
Isten azért adott nekünk
e hazában, életet,
tölthessük el szorgalommal,
a nekünk szánt éveket.
Míg csak élek: népem nyelvén
hirdetem, van kegyelem!
Örök kárhozatos bűnnek
rabja, senki ne legyen. 
Isten ma is hívja, várja,
hazánk minden hű fiát,
és ha véget ér élete,
szebb hon várja odaát.

                     Pecznyík Pál
                     Celldömölk
                     2008. IX. 29.