Isten gyermekének
van két lelki háza,
az egyik látható,
másik, mennybe zárva.
Sötét halálfolyó
választja el őket,
így várja az Isten,
országába őtet. 
Földi kis porháza,
ismét porrá válik,
mennyei házától,
lelke meg nem válik.
Nem fél a haláltól,
az rég le van gyűrve,
tudja, hogy a halál,
csak pillanat műve. 
Itt lehunyja szemét,
ott felnyitja újra,
s rátekint a szeme,
a Megváltó Úrra!
Szeme elé tárul,
csodás panoráma,
ezerszer szebb az, mint
legszebb földi álma.
Élni fog örökké
e gyönyörű honban,
templom nélkül való,
ragyogó városban.

           Pecznyík Pál
           Celldömölk
           2008. IX. 29.