Isten szuverén Úr, öröktől létező, 
láthatatlan  személy, bölcsesség, fény, erő.
Ő úgy határozott, világot hoz létre,
s abban, a mi bolygónk, annak kicsi része. 
Látható világunk, bolygókkal van teli,
Isten valamennyit, nevéről ismeri. 
Titkaiba ember, nem tekinthet bele, 
ámde látható lett, mit alkotott keze.
Így vált láthatóvá, a mi lakott földünk, 
melyen átvonulva, kevés időt töltünk.
Erre a bolygóra ügyel áldott szeme,
mert rá – Megváltóul – Szent Fiát tette le!
Az ember, kit saját képére teremtett,
nem őrizte hűen, a szép édenkertet. 
Lucifer már világ teremtése előtt, 
bűnnel fertőzte a mennyei levegőt. 
Mivel irigyelte, azt a dicsőséget, 
mely Isten trónjáról, kápráztatón fénylett. 
Irigysége miatt, ott nem maradhatott,
így  a kevély Kerub, sátánná változott.
Ezért mint Istennek ádáz ellensége,
csak hazudik, gyilkol, csak rosszat visz végbe. 
Így történt, hogy egy nap, édenkertben termett,
bűnre csábította, az ártatlan embert.
Ám Isten szuverén, hatalma végtelen,
kegyelme könyörült, a bukott emberen.
Csak Ő ismeri azt, kinek üdvöt adott,
aki Fiával halt, s Vele, feltámadott!
Sokan mondják: Isten, személyválogató,
mivel nem nyer üdvöt, sok igehallgató. 
Ő miért válogat? Népek csodálkoznak,
azért, mert a kecskék, juhhá nem változnak.  
Isten szuverén Úr! Értsük meg már végre,
bírálgatás helyett, hulljunk elé térdre!
Hirdessük Igéjét, földön minden népnek,
mivel nem ismerjük, övéi hol élnek. 
Isten szuverén Úr! Ne vádoljuk többé,
kit üdvre választott, élni fog örökké.

                                        Pecznyík Pál
                                        Celldömölk
                                        2008. X. 16.