Ma még adva van az
idő és alkalom,
vigyünk Jézus elé, 
minden bűnt, ami nyom.
Kínlódunk, vergődünk,
míg nyomaszt bűnteher,
egyre nő a súlya,
míg végül, földre ver.
Sátán vesztünkre tör,
fülünkbe súgja rég,
bűneink rendezni
ráérünk arra még. 
Ravaszul azt súgja,
élvezd az életet,
tölts meg vidámsággal
napokat, éveket.
Folytasd az élvezést, 
míg le nem száll napod,
mert a temetőben,
már nem folytathatod.

Mert kegyelmi idő 
lejár majd, s vége lesz,
bűneink megbánni,
jaj ha már késő lesz!
Soha ne hallgassunk 
a Sátán szavára,
emeljük szemünket,
lelkünk hű Urára!
Tegyük keresztjéhez,
súlyos bűn-terhünket,
mennyben üdv-ruhába
öltöztet, bennünket!

               Pecznyík Pál
               Celldömölk 
               2008. XI. 10.