Minden ember meg fog állni
egykor: Alkotója előtt,
megismeri Őt -mint Atyát-
vagy mint Bírót, a büntetőt!
Boldog, ki még életében
találkozik az Atyával,
vagy az érte közbenjáró
emberré vált, Szent Fiával!
Ez az áldott találkozás,
földön bárhol végbe mehet,
betölti a föld kerekét,
lélekmentő nagy szeretet.
Isten hozzánk küldte Fiát,
hogy mi, Vele találkozzunk,
élet viharos tengerén,
Vele, mennybe hajózhassunk!
Csak Jézussal vívhatjuk meg,
bűnök ellen, hitünk harcát,
s mint győztesek, meglátjuk majd,
Atyánk dicsőséges arcát!

Ámde ki nem ismeri el,
Alkotójának a Dicsőt,
holta után hogyan áll meg,
az ítélő Bíró előtt?!
Akkor döbbenten látja majd,
van élő ítélő Isten!
Aki világot teremtett,
Őtőle függ, földön minden!
Ott késő lesz majd mondani?
Isten, bocsáss meg, vétettem,
mivel nem láttalak Téged,
létezésedben kétkedtem. 
Bíró előtt -halál után-
bűnbánatnak nem lesz helye,
látni akaró emberrel,
a kárhozat lesz majd tele!

                      Pecznyík Pál
                      Celldömölk, 2008. XI. 23.