A Bibliánk, kincses bánya,
lelki-bányászokat várja.
Nem ok nélkül drága nekünk?
Abban: Atyánk beszél velünk!
Keskeny úton, útitársunk,
sötétben fény, járni lássunk.
Lelkünk drága eledele,
holtig, táplálkozunk vele.
Üdítő víz, tűző napon,
kopár lelki sivatagon.
Harcban, éles lelki fegyver,
vele vívunk bűnünk ellen.
Sátán támad nappal, éjjel,
védekezünk az Igével!
Csábítással kísért minket,
hódítani szíveinket.
Harcát: lelkünk ellen vívja,
a válaszunk: „Meg van írva!”
Hogy szebb legyen, rögös utunk, 
örömöt is közöl Urunk.
Egyedül mi, árvák lennénk,
testvéreket, Ő ad mellénk.
Milyen öröm, együtt menni,
halleluját énekelni. 
Ének szárnyal kéklő égre,
Atyánk szíve örömére. 
S ha véget ér földi pályánk, 
mennyben örök élet vár ránk.
Itt hagyjuk majd Bibliánkat,
meglátjuk szebb, új hazánkat!

                          Pecznyík Pál
                          Celldömölk
                          2008. XI. 22.