Isten végbe vitt egy
csodálatos tervet,
midőn föld porából,
férfiút teremtett!
Ám –ember voltunk- mi,
csúnyán eljátszottuk,
midőn Isten helyett,
sátánt választottuk.
Tetszett, hogy a Sátán 
úr legyen felettünk,
szabadságot ígért,
s rabszolgái lettünk. 
Ezt látva az Isten,
- érthetetlen - mit tett, 
Fiát küldte hozzánk,
hogy megváltson minket!
Földi papság előtt,
kopott öltözetben,
vádlottként áll Jézus, 
az egy igaz Ember!
Kajafás a főpap,
hamis vádat emel.

De hiába vádol,
célját nem éri el.
És megszólal Jézus,
feladja önmagát,
nem kell már több tanú,
immáron kész a vád!
Szavait a papok,
káromlásként veszik,
Jézus káromlást szólt, 
ez épp, elég nekik.
Így a papi tanács,
már egyként kiáltja,
halálosat vétett,
méltó a halálra!
Bár halálra méltók 
mi vagyunk, emberek,
kereszten meghalni,
mégsem kell senkinek!
Jézus bűnünk miatt
szenvedett, halt értünk,
hogy ne kárhozatban,
üdvösségben éljünk! 

                   Pecznyík Pál
                   Celldömölk,
                   2008. XI. 21.