Miénk az út.
Miénk a kűzdelem.
Miénk a kudarc,
a harc, a félelem, a jelen.
De kié a jövő?
Miénk a múltunk,
arcunk pirulása.
Miénk a szégyen,
csak senki ne lássa.
Miénk a pillanat,
de mindig csak egy,
a következő már bizonytalan,
de megy a perc,
rohannak az órák,
a napok, hónapok
s így élünk át egy évszázadot.
Száz évre ezret, 
egy ezerre kettőt
fordult a nagy óra.
Vajon lesz több?
Kié a jövő?

Van Isten az égben.
Van Lelke a földön.
Van Fia, ki érettem kereszt lett
és érettem eljön.
Övé a jövő,
csak Övé a holnap.
Jöhetnek az évek,
jöhetnek százak,
ezerek,
eljöhet kétezer.
De Isten ugyanaz.
Ő Isten.
Ő nem hagy el!

Kié hát a jövőm?
Kinél van a kulcsa?
Kire bíztam magam?
Ki ébreszt fel újra?

Atyám, Égi jóság.
A jövő Nálad van.
Ez új év is Tied.
Bízom irgalmadban...