Múltba merengő messzeség
Ez is az én életem volt
Elsurrannak mellettem a percekben burkolt szellőben
Akkor még azt hittem Nélküled jó élni az életem
De egyszer csak jött a tél 
A forró nyár ölén
Megfagyott körülöttem minden
Szívemen jégcsapok függtek

De a Teremtőm volt ki szívében eldöntötte 
A jó  munkát befejezi az életemben
Meghallotta szavam a Mennyből,
Bűneimből megmentett
Ingyen kegyelemből
Haza hívott, hogy útjára tanítson
Hogy mindvégig együtt járjunk azon

Nem kell ma egyedül mennem 
Nem kell Nélküled élnem az életem
Mert templomoddá választottál,
Hogy miden szívdobbanással  dícsérjelek
Minden levegő vétel zengő szerszámként csendüljön fel
Hogy hirdesse minden mozdulat:
Hogy csodálatos az Én Uram