Isten szólt, s a néma földön
lett a minde, a nagy csoda.
Isten tiltott s a gyarló ember
a bűnnek adta magát oda.
Isten ígért és be is teljesült:
Fia meghalt a Golgotán.
Feltámadott és mennybe ment
dicső megváltásunk után.
Most újra szól e bűnös világnak,
ójra felharsan szent parancsszava:
Énhozzám jöjjetek, ne hallgassátok
mivel kecsegtet a világ szava.
Isten sürget: az idő oly rövid!
Ne álljatok, ne tévelyegjetek!
Kiáltsatok! Csak énrám nézzetek!
Gyűjtsétek a beérett lelkeket!
Isten még tűr. Még vár,
de nemsokára elküldi értünk
szent, egyszülött Fiát.
Magához visz, s ha ott leszünk
ad nekünk jutalomkoronát.
Ó, ember, ki nem féled az Istent,
ki Istengyalázó életet viszel,
ki félsz, ki nem tud hinni,
ki játszol saját üdvösségeddel!
Állj meg! Térj vissza önmagadhoz,
szedd össze elszórt jellemed!
Siess, mert nemsokára
Isten lezár időt s kegyelmet!
Szent Fia jön s Vele angyalok hada,
ha úgy élsz, te is elmehetsz Vele,
csak élj úgy, ahogy élned kell
s látszódjon rajtad Krisztus jelleme.
Térj meg. Fordulj meg utadon.
Állj át az élet keskeny ösvényére.
Jézusra nézz és várjad híven,
míg érted jön e bűnös földre.