Amikor leütöm a billentyűket 
olyan mintha zongorán játszanék

Egyszerre születik meg a szöveg
és hozzá a kottakép

Közben néha könnyeim potyognak
mint halk dobütés

A külső zajok nem zavarnak
fátyolként hullnak mögém

Megszületik a dal
én átszellemülten hallgatom

Az Úrral alkottam, de nem enyém
mindenkinek adom

Bármilyen hangszeren szólhatnék
hisz zongorázni sem tudok

De az Úr a billentyűkhöz
alkotó kezet adott