(Annak az ősz férfinak, P.J.-nek,
    aki egyszer tüzet kért tőlem,
    húszéves fiútól, a Hajós utca sarkán,
    1976-ban. Megköszönte 
    és ott állt, mozdulatlan
    parazsával világítva az éjben,
    azután is, hogy az Operán túlról
    visszanéztem.)



Közömbös adat, meddig jutunk
a keskeny ösvényen, a forrást
emlegetve, mit soha el nem érünk.

Alkonyattól parányi ékkő világít,
de nem a lépteink vigyázza,
csak a kétségbeeséstől ment meg.

Mint delejes testek, gurulunk aztán
visszafelé, ég iránt késve ránduló
szomjúhozással, végre ártatlanul.