Te emelsz fel- magasba, fénybe
Te öltöztetsz- fehérbe, kékbe
Te takarod be- testemet
Lelkemet Te vidámítod
Könnyeimet el- felszárítod
nem akarod a vesztemet.

Ha félek- hát- Veled beszélek
Ha Te is szólsz- csak akkor élek
akkor születik meg a dalom
Csak Veled tudok hegyeket mászni
Remegő hídon biztosan járni
Ó- názáreti irgalom.

Te töltöd meg üres tarisznyám
Poros utakon Te vezetsz tisztán
Hűvös forráshoz Te terelsz
Barna őzeket Te hozod elém
Apró virágot Te nyújtasz felém
Mindennap mondom: Te szeretsz!

Te gyújtasz kályhát hideg szobámba
Ernyőt tartasz az eső hullásba,
Te szorítod meg- erősen karom
Veled futok felfelé a hegyeknek
Veled indulok a rengetegnek
Veled ugrom át a kőfalon-
Ó- názáreti- biztos irgalom!