Miféle fegyver szerencsés, midőn
bús sáskahad, felhőzve napot,
éji gyászt borít ránk délidőn,
s varázsol kertből sivatagot?

Élő víz mikor s hogy árad
életre kelteni kiszáradt
mezőkön elalélt nyájat?
Minden kéz hiába fárad,

erőt merítni nincs mivel.
Halálos álom borulhat ránk,
ha bajba kerülve hallgat a szánk.

Ó, ha nincs ébredés, sírni kell!
szívet szaggatón, mígnem eljő
könnyeink kamatja: áldás-eső.