Mt.21,12-16.

Hervadnak már a pálmaágak
Országútján a nagy királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Valahol a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.

Nehéz kép ez: tél a tavaszban.
De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében. 
Prófétálnak a gyermekszájak:
“Hozsánna a Dávid fiának!”

- Hallod, Mester, mit zeng az ének?
- Igen, hallom, Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.

Míg elhagyják erősek, épek,
Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák, kínnal topogva,
Világtalanok botladozva.

S ott a csendes templomsarokban
Jézus szerelme lángra lobban:
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Megváltást oszt az égi alázat.