FALEVÉL

Szerzõ: Fény-képek

Fölkap a szél, Szárnyunk két falevél, Repülünk, Te meg Én, Fenn az ég tenyerén. Nézd, odalenn A világ összement: Kígyózó ezer folyó, Óriás üveggolyó Lassan tovaszáll Minden bánat, messze jár. Rám nézel, nevetek, Szeretem szemeidet. Mondd, mi ez a fény, Sose látott tünemény? Te csak nézel szelíden: Hisz annyiszor meséltem... Emlékszem, de nem értem, Sose hittem egészen, De arcodon a jóság: Álomból szõtt valóság. Ébredj fel hát, Hisz ébred a táj! Neked szórja a Nap sugarát! Csak nézz fel, és merj hinni, Az életet magadhoz venni! Mondd, van-e cél, Hova száll a falevél? Szelíden suttog a szél: Egyszer majd hazatér. Elszáll a szél, Lábunk már földet ér, De most is hallom, itt vagy még: Hazatérek, s hazatérsz... Egyszer majd hazatér.. a falevél.