SOKSZOR ÚGY ÉRZEM, ÖSSZEROSKADOK

Szerzõ: Soproni János





Sokszor úgy érzem összeroskadok,
Többé nem lesznek jó és szép napok.
Nem süt rám a napsugár,
Nem lesz többé tél, se nyár,
Lelkem terhével egyedül vagyok.
 
Éjszakák törnek rám, 
És én úgy érzem megfolyt a magány.
Félelem, fájdalom,
Kínozza lelkem,
hogy el sem mondhatom.    
 
Megpróbáltam,
hogy nagy dolgot teszek:
Minden emberhez nagyon jó leszek,
És ha megbántanak
nem lesz szívemben harag,
Ez sem oldotta meg terhemet.
 
Mit tegyek ezután?
Mikor tûnik fel újra szivárvány?
Lesz-e még megoldás,
Vagy csak a négy fal vesz körül, semmi más?
 
Van egy út, amit Isten készített,
Csak ott lelsz nyugtot és békességet.
Ez az út, a kereszt, ahol Isten szent Fia,
Minden emberért életét adta.
 
Még ma jöjj, ahogy vagy,
Hisz Jézus Krisztus téged is elfogad.
Félelem, fájdalom,
Eltûnnek végleg,
s te élhetsz szabadon.

A weboldalt készítette, és üzemelteti: Deli-Szabó Sándor
Látogatók száma: 10 479 940