HA REÁD GONDOLOK

1. Ha reád gondolok, ó, Betlehem, Nagy öröm tölti el a kebelem. Istenünk nagy kegyét itt láthatom, Jézusom szerelmét csodálhatom: Fölvette a nyomort önkéntesen, Megjelent egy kicsiny, szegény helyen, Nem hiú pompa közt, nem gazdagon, Pedig a menny üdve nála vagyon. 2. Ha reád gondolok, ó, Betlehem, Vigaszom csakhamar én meglelem, Hisz lehet helyzetem bármily szegény, Nem vet meg Jézusom, jól tudom én. Eljön Õ szívesen, meg nem utál, Benne a szív hû barátra talál; Ki értem fölvette a nagy nyomort, Mostan is hû kezén ápolva hord. 3. Ha reád gondolok, ó, Betlehem, Helyzetem csakhamar megérthetem Vajon a kebelem egy palota? Földi fény, dõreség s nagyzás hona? Vagy pedig a szívem egy Betlehem S megszülettél bennem, ó Mesterem? Jó tehát, üdvös és kívánatos, Legyen a szív szerény s alázatos.