Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

Pál valtomása a bûnrõl és

Könyörült rajtam.
(1 Tim 1, 16)

Emberi elképzelésünk szerint azt várnánk, hogy Isten az õ munkájának olyan tönkretevõjét, mint Saul, végképp félreállítja. Nem akadt akkoriban olyan keresztyén, aki arra még csak gondolt is volna, hogy dühödt ellenségüket Isten irgalmassága veszi majd körül. Csak azért imádkoztak, hogy Isten hárítsa el õt és állítsa le a maga gonoszságában. Ha villám sújtott volna le rá, abban az emberek csak Isten jól megérdemelt büntetését látták volna és magasztalták volna Isten igazságát. Ehelyett azonban Isten könyörült rajta valami érthetetlen és túláradó kegyelemmel. Jézus nem lesújtó ítélettel, hanem aggódó szeretettel állt eléje az úton: Saul, Saul! Mit csinálsz, te szerencsétlen? Nem kemény szavakkal, hanem szeretetteljes komolysággal kérdezi ezt tõle. Saul lelkiismeretéhez fordul. Miért üldözöl engem, hiszen nincs okod rá.

Így tesz Jézus ma is. Mi természettõl fogva ellene vagyunk. „Aki nincs velem, ellenem van." E világ szerinti gondolkodásunkkal és gõgünkkel ellenségei vagyunk. Semmibe se vettük õt, ellene szegültünk. Tanítványait nem tudjuk elviselni, kerüljük vagy szidalmazzuk õket. És még õ jön utánunk, kopogtat szívünk ajtaján és nem tágít, míg végül is megadjuk magunkat. Micsoda tengernyi szeretet, mely elnyeli vétkeinket és hamisságainkat! Saulon könyörült és értelmét, gondolkodásmódját megváltoztatta. Szívének hitetlenségét és vakságát fény váltotta fel, Isten dicsõségének ragyogása, melyet csak a hit szemei látnak. Kemény, szeretetlen lénye gazdaggá lett a szeretetben. Elõzõleg a keresztyének réme volt, most pedig a lelkek áldozatos gondozója.

Micsoda változás az isteni könyörület hatalma által! Amikor Timótheusnak ír, már egy emberöltõ telt el megtérése óta. Kétszer is hangsúlyozza egymás után. „Könyörült rajtam". Olyan új és nagy ez elõtte akkor is, mint az elsõ napon volt. Soha többé nem tudta elfelejteni Jézus nagylelkûségét. Az Úr soha többé nem gondolt Saul vétkeire. Éppen ez az isteni. Nekünk azonban jó visszaemlékeznünk ismételten is arra, hogy milyen vak és gonosz emberek voltunk. Akkor soha nem hal ki szívünkbõl a hála. Isten igazi gyermekei állandóan éheznek és szomjúhoznak Jézus kegyelme után. Az evangélium számukra mindig új és vonzó. Jaj nekünk, ha unalmas dologgá válik! A tanítványok soha sem tudnak betelni a Megváltóval, õ napról-napra vonzóbbá lesz.

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió
1066 Budapest, Ó utca 16.
Tel.: 06-1-311-5860 / Fax.: 06-1-275-0197
E-mail: rendeles@evangeliumikiado.hu